2013.12.11-én tartottam életem első könyvbemutatóját. Megmondom őszintén a kezdés pillanatáig nem tudtam átadni magam az izgalomnak, hisz a tennivalók száma egyre csak nőtt azon a különleges napon. Végül, este izzadó tenyeremet morzsolgatva köszöntöttem a megjelent vendégeket. A rendezvény Kozák Gábor jóvoltából a Kozi Drink bárban került megrendezésre. Szerencsére szék nem maradt szabadon, sokan eljöttek a bemutatóra. Berkes László volt a beszélgetőtársam az este folyamán, és mikor felkonferált, a közönség tapssal köszönve invitált be a helyiségbe. Csöppet sem túlzok ha azt mondom, hogy a szívem a torkomban dobogott ahogy a közönség mellett elhaladva a székem felé tartottam. László első kérdése az volt, hogy milyen érzés ott ülnöm a saját könyvbemutatómon? Elakadt a szavam. Nem tudtam kifejezni az érzést! Annyi minden járt a fejemben, rengeteg emlék idéződött fel bennem. Végül csak annyit tudtam kipréselni magamból, hogy:

 

" Leírhatatlanul csodálatos érzés!"

 

 

Milyen különös... Pontosan erre a kérdésre nem tudtam hű válasz adni, pedig életem egyik legcsodásabb érzése volt ott ülni. Fiatal korom ellenére egy hatalmas álmom vált azon az estén valóra, már önmagában ez emberfeletti érzést táplált bennem, de a sok munka és kitartás, mellyel az álom kivitelezése járt, még nagyobb büszkeséget generált bennem. A bemutató után sok gratulációt kaptam. Mára már azok az emberek keresnek fel, akik azóta kiolvasták a könyvet. Bár a könyv nem lett nyomdahiba mentes, én igyekszem büszke lenni rá , és remélem, hogy első könyvnek még így is tökéletes.

Egyedinek vallom a könyvem, tekintve, hogy magába foglalja:

 

- a filozófiát

- a cenzúrázatlan trágárságot

- a leukémia lefolyását és kezelését ( mint emberileg mint pedig orvosilag)

- az élet írta a történetet 80%-ban

- formailag egy napló a könyv

- emlékiratokat tartalmaz, valós levélrészeket

- lélektani regény.

 

A borító születése

 

Mikor a borító tervezéséhez érkeztem, tudtam hatamas feladat elött állok. Bár a mondás úgy tartja: "ne a borító alapján ítéld meg a könyvet", szerintem mégis sokat számít, hiszen az első, és ez által a legmeghatározóbb benyomást az kelti az emberben , mikor először megpillanja a könyvet. Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy a fedőlap milyen. 

 

Voltak elképzeléseim arról, hogy milyennek is szeretném, de féltem nem lesz majd kivitelezhető. Ha a leendő borítóra gondoltam folyton egy kép jutott eszembe, mely a könyvben is megörökítésre került:
​

"A világ felett állok, döntésre várva. Gyönyörűen süt a nap, a levegő idefent tiszta, nem szennyezi a városi lenti pokol ezt a magasságot. Az ég ritkán ilyen csodás, hiszen lélegzetelállítóan kék. Üveges tekintetem keresi a választ a messzeségben, kizárva a külvilágot. Hang elcsendesül, lélegzetem elakad, csak a szél az, mely mellettem elsuhan. Lenge fehér ruhám szélével játszik, és idefent vadul tépi a fák levelét, kavarva ezzel fel hosszú loknis hajam, csapkodva tincseit a szemembe. Hunyorogni kényszerülök. Zavaros minden, a táj és az érzéseim. Ugorjak (gyávaként elmenekülve), vagy maradjak (bolondként), és vesszek el lassan gyötrően?"
 ( idézet az Egy érinthetetlen lany naplója c. könyvből)

Ezt a meghatározó jelenetet szerettem volna az emberek kezeiben viszontlátni. Egy lányt akartam a borítóra fehér ruhában. Egy lányt, aki mereng a város felett, elgonolkozva az életének miértjén, a jövőjén, a tervein. Ez a lány régen én voltam.  Ám most nem kerülhettem én a borítóra, hisz fontos szempont volt, hogy hosszú haja legyen az illetőnek, mint nekem egykor. Sokat nem kellett gondolkoznom rajta, hogy kit válasszak, hisz a barátnőm minden szempontból megfelelt az elvárásaimnak. Így az elképzelés ( Kulicskó Zsófia személylben) már adott volt. Következő lépésként felkértem egy kedves fotós ismerősömet, hogy készítse el a képeket. Pintér Ádám, akit mára mindenki csak Cincérként ismer, nagyon segítőkész és profi volt.  2013.június.28-án 17órakor került sor a fotózásra. Sok jó kép készült. Eleinte úgy éreztem nehéz feladat lesz kiválasztani azt, amely végül a boírtóra kerül, de végül megpillantottam " AZT" a bizonyos képet, mely teljesen elvarázsolt!

 

Zsófi gyönyörű loknis hajának esése hibátlan volt a fotón. A selyem hullámzása a szél következtében páratlan volt, és az egész kép tökéletes lett! Rögtön tudtam, hogy ez lesz a megfelelő fotó! Már csak két kívánságomat kellett rávarázsolni a képre:

Az idő múlását (egy óra képében) és "Vízvárost" (ahol játszódik a történet ).  

Ekkor egy kedves barátom ajánlott egy jó szakembert, hogy Ő biztosan grafikailag is olyanra varázsolja a nyers fotót, amilyennek én megálmodtam.

Így történt hát, hogy Ruppert Dánielhez fordultam, aki fiatal kora ellenére nagyon tehetséges és elismert tervező. Az óra motívumot nagyon elegánsan helyezte a képre és a városi háttér is kicserélődött. A kép teljes mértékben precíz és tökéletes lett! Úgy érzem nem köszönhetem meg elégszer  Kulicskó Zsófia modellnek, Pintér Ádám Cincér fotósnak,  Ruppert Dániel tervezőnek!

     

Nagyon köszönöm Nekik!